Érzelmek víziója bőrömön

Vízszintben. Mogyorófa padon, fekete, kovácsoltvas lábakon. Háttal a peron kövezetének, szemben az éggel. Sötétedő mennybolt. Esőcseppek az agykoponyán. Fátyol a szemen, sötétzöld. Lassú pulzus, ciklámen sál. Jó pap holtáig tanul, mondják. Dóri nem tanul. Felült a padon, halványbarna szoknyája dermedten csúszott le a lábán, észrevétlenül lengette a hideg szél. Halkan dúdolt valami lélekromboló zenét, közben a lelkét lehelte. Dóri számháború szeretne lenni. Összehúzta kabátját, aztán sokáig merengett átfagyott kézfején. Ujjai vörösek voltak, hideg verejték folyt köztük. Hosszan csodált egy kicsi fiúcskát aki a cipőjével játszik, szőke gyerek, piros festékkel a karján, bizonyára óvodás. Csókot dobott Dórinak, aki erősen a markába zárta a váratlan ajándékot. Nem sokkal ezután főhősünk felállt és elindult előre, a szivárványhíd felé, ahol rózsaszín, törött szárnyú angyalok dobálják kétségbeesetten a feltételezett boldogságot. Pár lépéssel odébb vidám hajnali undor növeszt gyökeret egy kinőtt gyermekláncfűbe, s akaszt kötelet a nyakába egy háborús bűnös láncreakciónak. A távolból egy alak int felé, egészen biztosan ez is valami kétértelmű gyönyörfokozás része. Persze, nem ez van Dóri előtt, csak ő látja így. Éppen egy keletis krakkói, a hétnegyvenes halad el előtte, valószínűleg a folyamatos mozgásállapot változás zavarja össze a lány idegeit. Meg a sok szilánk. Szétrepedezett ajkai mosolyra hajlanak, száraz haját ide-oda fújja a lengyelek vas- és acélötvözete. Dóra nyújtja a karját, enged a szirének csábításának s csontos kezét ökölbe szorítja. Felnéz az ágyas pillangókra s lassan hátrál a pad felé. Gyors pulzus, hajlékony erek. Nevetve fordul sarkon, int búcsút a peronnak és halad el a mozgó tömeg mellett. Széttárja kabátját, úgy fut végig a betonúton. Léptei alatt olvad a föld, fejét az est fényei mardossák, hajával jár szerfelett könnyű táncot a városi levegő. Ez bizony nem egy pszichedelikus álom, s Dóri nem állt hallucinogén tudatmódosító szerek hatása alatt s nem is szorul kórházi kezelésre, nem skizofrén de még csak nem is bolond. Dóri csak…

Márai S.: Vasárnap

Vasárnap délután Kassán, huszonöt év után először. A levegőben az a sűrű bánat, a gyermekkor bánatának nehéz illata. Az a szomorúság és reménytelenség, a vasárnapok gyermeki idegessége, az a félhomály a kávéházban, a képeslapok között, mint egykor a vasárnapi gyermekszobában, mikor a nevelő elment, s egyedül maradtunk a lombfűrész, Verne művei és az építő kövek között...

Valahol, most is, zongoráznak. Esik az eső. Az utcán, az ablak alatt, őgyelgő tót cselédek és magyar bakák danáznak. Ez a reménytelenség mély, mint az idő, s nem tudja feloldani semmiféle külső esemény.

Vasárnap délután mindig a cirkuszba szerettem volna menni. A gyermekkor minden bánata megrohan és leteper ez órákban, a szörnyeteg, az unalom és a félelmes várakozás szörnyetege ma is itt lappang e házakban, az ablakok mögött, e kapuk alatt... S a legszomorúbb talán, hogy nincs már olyan cirkusz a világon, melynek mutatványait még látni szeretném.

Szépség

Hol is az a bizonyos

otthon tengerparton tejszines patron eperillat a zöldségesnél ebéd a zöldségből mosoly a zöldségestől virágok fák zöld tavasz egy hópehely egy pizza szinek fények zene naplemente egy csók látni ahogy felkel a nap a hold a csillagok érezni hogy fontos vagyok hullócsillag alatt kívánni valami nagyot a felhőket bámulni a felhők felett repülni hallgatni a tenger zúgását csokipuding eperrel tejszinhabbal a nyári eső illata órákon át hintázni utazni világot látni amikor a szállodaszobából látni a Sacré Coeur csúcsát vele lenni nevetni önfeledten kacagni naphosszat sétálni barátnőkkel találkozni sör bor pálinka fodros-bodros kisszoknya az utolsó vizsga a tudat hogy megcsináltad egy unalmas napon szivárványt látni egy sündisznó a telkeden egy szentjánosbogár ősidők óta ismerni egymást hamburger a balatoni strandon frissen mosott ágyneműbe bújni érezni a bőre illatát a várva várt mosolyjel a terhességi teszten az elsuhanó vonat lámpáinak fénye az éjszakában örömet okozni somlói galuska jegeskávé fagyival a kedves ölelése a család amikor mindenki együtt van a mozi varázsa a szinház szépsége táncolni reggelig egy este a Margit-szigeten a fények a part a házak a kivilágított Lánchíd Buda és Pest egy szabadnap addig állhatsz ameddig csak akarsz felhangosítani a rádiót és hangosan énekelni amikor eléred az utolsó metrót más boldogságának örülni minden nap újra és újra rácsodálkozni a világra szeretni hinni a csodában a boldogságban magadban

M. S.

Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem, megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen.

there's no heaven

Galambok

do you Badu?