amikor kicsit rózsaszín vagyok, annak ellenére, hogy nem az én színem :)

!

Életem hátra lévő részében mindig fogok tanulni valamit. Mostantól türelmet tanulok. Ha kész, jöhet a többi fontos dolog.

Kezdem is.

Istenem, adj erőt, kérlek!

Egyperces az édesanyákról, kicsikről, mostanság

-Azt mondom idejössz! Ne kelljen elfenekelni! Az Isten áldjon meg, gyere már! Nem hallod amit mondok?! Igyekezzél!... Akkor azt csinálsz, amit akarsz, nekem oly' mindegy, hol vagy...

Ez a monológ tegnap délután hangzott el, a fülem hallatára. Egy édesanya a két év körüli gyermekét nevelte így (fenyegette). Kicsit kimeresztettem a szemem a faleveleket gereblyézve... Felmerült bennem a kérdés, ki a rosszabb, az anyuka, vagy a picúr? Ezen sokáig morfondíroztam, Míg nem látom a nyitott kapubejárón, hogy az édesanya dühösen ráncigálja a kisgyereket, míg az csendben tűri, hogy a felnőttek ide-oda tépik. Hm, okos enged... 1-0 a gyermek javára. Visszagondoltam a gyermekkoromra, engem nem kellett ráncigálni (nagyon). Kevés hisztivel és sok kreatív önfoglalkoztatással átvészeltem ezt az időszakot. Eközben Tolmácson... egy Édesanya naponta győzedelmeskedik a szeretetével a változó hangulatú kicsin. Szeretettel, nem idegfeszítő "gyere már te kis görcs"-csel.

Egyesek jobb anyák, mások jobb gyermekek.

Végeredmény: gyermekek-édesanyák: 1-1

Ajánlva Anyukámnak, nagyiéknak, Sziszkének, Zsuzsának, gyermekeiknek, és minden olyan szülőnek, akinek a szeretet a fegyvere.

Körkép a kereskedelemről a településemen

Kaptam egy címet, kevéske instrukciót, hogy írjak meg egy esszét erről a témáról, a célt nem írom le, mert szupertitkos ;) Örömmel vállaltam; íme, ez lett:

Születésem óta Balassagyarmaton élek és azóta rengeteg változás történt a városban, legfőképpen a kereskedelem terén. Boltok nyíltak, éttermek zártak be. Szinte el sem telik hónap anélkül, hogy meg ne jelenne valami új színfolt a város üzletei között. Szerencsére vannak vendéglátó helyiségek, ruházati és élelmiszerboltok is egyaránt, melyek kiállják az idő próbáját, és évek, vagy akár évtizedek óta megállják a helyüket a kisváros életében. 1989 óta, amikor megnyíltak a határok, a külföldi vállalkozóknak lehetőségük nyílt Magyarországon kereskedni. Városunkban is fellelhető már igen régóta amerikai székhelyű márkabolt, kelet-ázsiai boltok, a világ különböző tájairól érkezett termékek. Az elmúlt években azonban a kínai kereskedők száma rohamosan megnőtt. A település főutcáján csak kapkodhatjuk a fejünket, hiszen valósággal átvették az uralmat a városi kereskedelemben. Évről évre újabb ruházati boltokat nyitnak, melyek rendkívüli módon hoznak hasznot a kínaiak számára. A számukra kedvező és olcsó bérleti feltételek mellett megéri nekik a messziről behozott áru áron aluli eladása is. Sajnos ez a jelenség napjainkra igencsak elnyomta a hazai, balassagyarmati kisvállakozókat, akik már nem tudják felvenni a versenyt az ázsiaiakkal. A másik véglet a tengerentúli sportmárkák gyors térhódítása, melyek jóval drágábbak, ám mégis megélnek az olcsóbb termékek mellett, már jó ideje. Sajnálatos módon a vendéglátóipar az utóbbi években már csak árnyéka önmagának. Olyan neves helyek mentek tönkre a tarthatatlan pénzügyi gondok miatt, mint a Balassa étterem vagy éppen az évtizedes múltra visszatekintő Ipoly Hotel. Amik pedig megmaradtak, azok sem hozták a várt hasznot. Nemrégiben sok apró gyorsétterem, kifőzde nyílt megfizethető árakkal és némelyik helyen különleges ételekkel. Ezek között is a pizzériák vezetnek, mint bevételben, mint a vendégek számával kapcsolatban is. Egymás között magasra teszik a lécet, így emelve a színvonalat. A mintegy 20 000 fős városban, mint a világ minden egyes táján, az élelmiszer nagyon fontos dolog. Ebben az iparágban a magyar vállalkozók verhetetlenek. A lakók egyre inkább bíznak a hazai kereskedőkben, látva a külföldi botrányokat. Minden kis- és nagyvállalkozó törekszik a friss, hazai áru felvásárlására, majd biztonságos eladására. A helyi húsboltok, élelmiszerboltok, zöldségesek változatlanul olcsó és megbízható termékeikkel az első helyen állnak vásárlóik szívében. Felbuzdulva ezen, az olyan nagy multi cégek, mit a Tesco, a Lidl vagy a Penny Market, kampányba kezdtek és változtatva a stratégiájukon, egyre több magyar nagykereskedéssel együttműködve, - a balassagyarmati vásárlók legnagyobb örömére – egyre több igényes és, ami még fontosabb magyar terméket forgalmaznak elérhető áron. A polcokon megtalálhatjuk a méltán híres magyar mezőgazdaság és állattenyésztés legkeresettebb termékeit, mint például a magyar baromfi, hagyma, erős paprika, hazai tejtermékek, alföldi búzából készült kenyér. A szuper- és hipermarketek kínálata azonban nem veszi fel a versenyt a helyi vállalkozók által üzemeltetett zöldségesekkel, az egyszerű ember által leginkább megszokott és megszeretett kisebb élelmiszerboltokkal. Legtöbbjüket felemészti az áruházláncok féktelen terjeszkedése, de mint minden időben, az embereknek szükségük van a „saját hentesükre”. Örömmel látom, hogy a magyar gazdaság az Európai Unión belüli szabad kereskedelem ellenére még mindig pártolja a hazai termelőket, azokat, akik ragaszkodnak a belföldön megtermelt árukhoz. Lehetőségeimhez mérten én is támogatom a magyar vállalkozókat, hiszen ebben megbízhatunk, és kitartok amellett, hogy a spanyol, vagy az olasz uborkával szemben még mindig a magyar uborka a legfinomabb, és az angol, német pamutnál sokkal tovább tart a magyar pamutpulóver.

Kérdések, válaszok nélkül

Egyszer elfogynak a könnyeink? Mi táplálja őket? A szerelem, a bánat? Honnan jönnek? Az agyunkból vagy a szívünkből?

Na mindegy.

http://www.youtube.com/watch?v=NY-f56HSskU

már értem, hogy miért... :( :)

öö, szóval, mindjárt karácsony... és amellett, hogy boldogságot, egészséget, papámnak gyors gyógyulást, és rengeteg szeretetet kívánok mindenkinek, magamnak még egy Zazálea táskát is (mert az ember lánya sosem lehet eléggé önző, ösztönéből adódóan)

...a kiscsaj meg csak ült ott, magában, pár apró mécsvilágnál. Most akkor beleverje a fejét a falba, vagy próbáljon meg valami kevésbé könnyű, de lényegesen okosabb dolgot találni erre a helyzetre. Ott van a gombóc a torkában, hogy sírni ugye nem szabad, kiabálni még úgysem, ezért inkább hergeli magát, hogy nevessen. Mindig fel kell kászálódni, nincs kifogás, keményen ostorozni kell magunkat, hogy bírjuk. Nincs lazsálás. (...) Lefekszik, aztán... lesz valami. Felkel valami új a nappal. Mert ugye, mindig van holnap, mindig ott van a kezünkben a megbocsátás, a nagy levegő, tízig számolás. Egy, kettő, három, négy, négy, nééégy!!!... Tíznél mér meg kell szabadulnunk a tüskéktől. Megköszönni, hogy belénk rúgtak, jó érzés! Nem fáj már, igaz? Fáj? Nem kell vele foglalkozni. Elmúlik, ugyebár, mondják. Imádkozunk; legyen igazuk.

http://foltbolt.hu/shop/paloc/

palóc lánynak palóc ékszer! éljen a Folt Bolt!

(nagyon vágyom egy Zazálea játékra már, siess!)

Tegnap néztem egy videót Eszter első lépéseiről. Szilvi hívogatta magához a babát, és ahogy hallottam a hangját, nagyon szép volt. Mint amikor a mesében a tündér trillázik. Kellemes, szép, megnyugtató hang volt ez. Úgy beleszerettem. Ma hallom élőben is!

Jelenleg úgy érzem magam, mint egy elmosódott ujjlenyomat...

♥

Ma ismét beleszerettem a szerelmembe. És csodálatos érzés, hogy még jobban tudok vágyakozni utána, még jobban belé tudok csavarodni. Fantasztikus szerelmem van, a legjobb a világon. Soha többé nem kell más, csak Ő számít, rá hallgatok, neki elmondok mindent, csak az Ő ölelése kell, az ő szerelme. Nem is tudom már tovább fokozni. Talán nem is szükséges, inkább lubickolok még magamban, a mézcseppízű valóságomban, Benne.