Ma reggeli tévé part II.

Nem vagyok egy túlságosan puffogós fajta, s nem is morgásnak szánom ezt az írást, csak elmesélem, mi volt. El kellett szaladnom a háziorvoshoz a nagyszüleim receptjeiért. Szíves-örömest megtettem. Leültem a kis kosárkámmal és kivártam szépen a sorom. Van ez a szokás a magyar egészségügyben, hogy 'én csak receptért jöttem, már fel is írták, épphogy csak beszaladok érte.' Ma is éltek ezzel jó páran. Élhetnék én is, de szeretem tisztességesen kivárni a sorom, főleg ha semmi dolgom. Teljes nyugalomban ültem a pletyka-vízesésben. 'Jaj de fáj!', 'Náthás vagyok, így az ujjam sem tudom megmozdítani...', 'Ma bevettem 7 szem gyógyszert és még be kell vennem 10-et, mert másképp nem gyógyulok meg!', 'Nézd a visszereimet, látod milyen csúnyák? Várj megmutatom a combomon, ott még rosszabb!' (true story!!!!) És még sorolhatnám... Szóval a panaszkodás és a szomszéd zöldségének kibeszélése az általános. Persze, értem én, betegek és gyengék, de -tisztelet a kivételnek- azért rátesznek pár lapáttal. Ja, nameg a 'vak, süket, nagyon beteg nyugdíjas vagyok' szindróma. Belép a váróba, nem köszön, odatolakszik az éppen várakozó elé, mintha ott sem lenne, majd a botjával betörve az ajtót bemegy. Nem szólnak, értelme nem lenne. 'A fiataloknak olyan sok idejük van, várjanak csak, én sietek Izaurát nézni.' Szerencsére ez csak vékony réteg a nagy tortából, de sajnos én mindig találkozok ilyennel. Tisztelet nekik, mert dolgoztak egész életükben, csak a nagy munkában éppen modort nem tanultak. Mindegy. Amíg magam elé engedtem a váró felét, addig legalább megtudtam egy prospektusból: nem vagyok allergiás, nem veszélyeztet visszér, és a melanóma is elkerül. Papír-gyógyítás, kis nyugalom-adagok rákszűrés helyett.

Ma reggeli tévé

Nem szoktam így reggel tévézni, de most bekapcsoltam. Mivel nem volt semmi érdekes, ezért leültem ide, és elkezdtem szörfölni. Közben félfüllel hallgatom a tökmindegy csatornát, figyelmes leszek a 'kájli minyog' kiáltásra, ott már tudtam, ez biztosan nem egy könnyed irodalmi óra Jókai Annával. Aztán következő morzsa: 'hozom a királynőt!' felkiáltás majd az esküvői induló dúdolása hamiskásan... Oké. S hogy mi tette fel az i-re a pontot? A gyereket igyekeznek betuszkolni a gyerekülésbe, majd amikor sírni kezd, anya száján kiszalad egy 'Isten ...... meg!'. Oda sem néztem, csak kapcsolgattam kétségbeesetten, hogy több kultúra ma ne ragadjon rám. Nos, ha ilyen produkcióval bekerülnek emberek a tévébe, akkor az én esetleges próbálkozásom színfolt lenne, vagy még unalmas is talán... Gyerekeket el a kereskedelmi csatornák elől!

Levél a munkásszállóra

...szóval nem történt ma velem sok minden. Voltam a boltban, aztán lementem a postaládához, hátha jött levél. De nem jött semmi, csak az áramszolgáltatótól. Meg az tök jó volt, hogy beszélgettünk. Az volt a legjobb a napban. Minden napban az a jó. Amikor leülünk mindketten a nagy lapos elé és írjuk, hogy mi volt. Jó találmány, valljuk be. Emlékszem a leveledre, mindjárt egy éve lesz, hogy küldted. Kidobnám, mert rosszra emlékeztet, de te írtad és sokat jelent. Minden, ami te vagy; a világ összes itókája vagy. Elgondolkoztam, mit szeretek benned: nem tudnék egy dolgot kiragadni. Talán azt, hogy pontosan a másik felem vagy. Régen kettévágtak egy zsemlét, és a két fél valamiért elvált egymástól. Élték békés félzsemleéletüket, megvoltak szépen, de legbelül rossz volt nekik mindig, próbáltak más félzsemlékkel eggyé válni, aztán inkább hagyták a fenébe. Aztán amikor újra találkoztak véletlenül, minden egyes részük a másikért kiabált. És újra egy zsemle lett a két fél. Tökéletesek egymás szívében. De most is nagyon hiányzol, kedves cipóm. Tudom az agyammal, hogy vagy, és hogy a szerelmem vagy, de néha bevillan egy emlék és olyankor meghatódom, amiért pont te vagy az. Amikor így megállok egy percre, akkor jövök rá, hogy mennyire monoton az összes hét, és a hétvégék is, de itthon vagy, és ez olyan, mint amikor megcukrozod a süteményt. Amikor nem ízlik a leves, megsózod és jobb szájízzel eszed utána. Jobban ízlenek a napok, ha velem vagy. Hülyeségeket kérdezek szerinted, szerintem meg hülyeségeket beszélsz, de te vagy az egyetlen a világon, aki ezért nem hagy el és akit én sem hagynék el sosem. És bocsáss meg, ha idegesítelek, csak zavarban vagyok, amiért kicsinek érzem magam. Ígérem, hozzád növök, ha te is hozzám zsugorodsz. Bár... nem muszáj. Majd megcsiszoljuk egymást, mint a kavicsok a folyók medrében. Tudniillik ott vannak a legtökéletesebb kis kövecskék, annyira finomra csiszolgatják egymást az évek folyamán.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szeretlek. Meg még azt is, hogy mindig szeretni foglak, mert nekem te vagy a legjobb, akit csak kívánhatok.

u.i.: szerelmesed vagyok.

ölel: a kis szabi 

!!

"A 4 év alatt végigpuskáztam minden dolgozatot, érettségin hogy oldjam meg?? Minek egyáltalán érettségizni??Olyan igazságtalan az élet!!!!!!!" Megmondom anyukám mi a valódi igazságtalanság!! Az, hogy édesanyádéknak lesz annyi pénze, hogy az épphogy' meglett érettségid után még egyetemre menjél, aztán lediplomázz valahogy, majd teljesen haszontalan legyél... Na meg az, hogy az én szüleim évtizedek óta dolgoznak becsületesen, és nekik mégsem sikerül segíteni nekem. Nem irigylek senkitől semmit, tényleg, csak anyáékat sajnálom, hogy vért kell izzadniuk, hogy a gyereküknek legyen lehetősége kijutni innen...

Szafajet napleletek - ékszer, szerkó, képek: Játék-játék!

Szafajet napleletek - ékszer, szerkó, képek: Játék-játék!: Májusi játék a kánikulában, ahol is megnyerhető:  * egy levendulás, illatmentes szappan * egy levendulás-teafás ajakír * egy csavart, kal...