Márai S.: Vasárnap

Vasárnap délután Kassán, huszonöt év után először. A levegőben az a sűrű bánat, a gyermekkor bánatának nehéz illata. Az a szomorúság és reménytelenség, a vasárnapok gyermeki idegessége, az a félhomály a kávéházban, a képeslapok között, mint egykor a vasárnapi gyermekszobában, mikor a nevelő elment, s egyedül maradtunk a lombfűrész, Verne művei és az építő kövek között...

Valahol, most is, zongoráznak. Esik az eső. Az utcán, az ablak alatt, őgyelgő tót cselédek és magyar bakák danáznak. Ez a reménytelenség mély, mint az idő, s nem tudja feloldani semmiféle külső esemény.

Vasárnap délután mindig a cirkuszba szerettem volna menni. A gyermekkor minden bánata megrohan és leteper ez órákban, a szörnyeteg, az unalom és a félelmes várakozás szörnyetege ma is itt lappang e házakban, az ablakok mögött, e kapuk alatt... S a legszomorúbb talán, hogy nincs már olyan cirkusz a világon, melynek mutatványait még látni szeretném.

Szépség

Hol is az a bizonyos

otthon tengerparton tejszines patron eperillat a zöldségesnél ebéd a zöldségből mosoly a zöldségestől virágok fák zöld tavasz egy hópehely egy pizza szinek fények zene naplemente egy csók látni ahogy felkel a nap a hold a csillagok érezni hogy fontos vagyok hullócsillag alatt kívánni valami nagyot a felhőket bámulni a felhők felett repülni hallgatni a tenger zúgását csokipuding eperrel tejszinhabbal a nyári eső illata órákon át hintázni utazni világot látni amikor a szállodaszobából látni a Sacré Coeur csúcsát vele lenni nevetni önfeledten kacagni naphosszat sétálni barátnőkkel találkozni sör bor pálinka fodros-bodros kisszoknya az utolsó vizsga a tudat hogy megcsináltad egy unalmas napon szivárványt látni egy sündisznó a telkeden egy szentjánosbogár ősidők óta ismerni egymást hamburger a balatoni strandon frissen mosott ágyneműbe bújni érezni a bőre illatát a várva várt mosolyjel a terhességi teszten az elsuhanó vonat lámpáinak fénye az éjszakában örömet okozni somlói galuska jegeskávé fagyival a kedves ölelése a család amikor mindenki együtt van a mozi varázsa a szinház szépsége táncolni reggelig egy este a Margit-szigeten a fények a part a házak a kivilágított Lánchíd Buda és Pest egy szabadnap addig állhatsz ameddig csak akarsz felhangosítani a rádiót és hangosan énekelni amikor eléred az utolsó metrót más boldogságának örülni minden nap újra és újra rácsodálkozni a világra szeretni hinni a csodában a boldogságban magadban

M. S.

Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem, megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen.

there's no heaven

Galambok

do you Badu?

Hm

Patetikus hangnem vagy mi

Emberek! Igen, ti! Hozzátok szól messziröl jött vándor. Mocskos férgek vagytok! Férgek! Akik nem a ló husán élnek, hanem egymásén. Nem is létezik se ló, se varjú, de még egy ártatlan hangya sem. Mind annyira egyformák vagytok! Kineveltek titeket a képesújságok, és tévéhadjáratok vezérei! Sikeretelenségeiteket olcsó bódítószerekkel élvezitek a heves munkakerülés utáni pár szabad órában, mielőtt felőröl a szappanopera-sztárfolyam. Ti, minden bölcs elvek doktorai! Kinek tanítjátok az elveket, ha társaitok személyében süket fülekre találtok. Gyermekeiteket már ovodás korukban olyan ostobaságokra tanítják, mint a száraz tó nedves partja. Mit vártok hát ti, számítógép előtt elcsökönyösödött polgári társadalom félhalottjai? Félhülyére civilizáljátok a családaitokat, politikusaitok vérszemekkel lopják a porséra valót. Erdőket irtotok, majd sírtok a levegőtök után. Magatokat pusztítjátok, szerencsétlen férgek! Szándékosan tömitek a fejetek a nagyképűséggel, arctalankodással, hamis énképekkel, majd vágytok egy szerető ölelésre. Vajon ki érti még szavatok? Mind egyformák vagytok. Kivétel nélkül. Az eszesebb férgek álruhába bújnak, s csak akkor derül ki, hogy milyen aljasak, amikor már talán késő. Bánkódjatok tovább. Számtalan böjt követi a tetteiteket. Talán jön majd egy varjúhad és kiváj éles csőrével a földből benneteket. De azis lehet, hogy elfogy élőhelyetek, és egymást marjátok halálra. A vándor csak azért jött most, hogy elmondja: ő is közétek tartozik.

The Lake House

- Nem voltál ott. Nem jöttél el.
- Nem értem. Nem tudom mi történhetett. Sajnálom. Van még két évem. Próbáljuk meg újra.
- Nem Alex. Késő. Már megtörtént. Nem működik.
- Ne mondj le rólam. Gondolj a Meggyőző érvekre. Azt mondtad várnak, aztán megint találkoznak. Kapnak még egy esélyt.
- Az élet nem regény. Egy pillanat alatt véget érhet. Valentin napon anyámmal ebédeltem a Déli Plázában. Egy embert halálra gázolt egy busz. A karomban halt meg. Arra gondoltam, nem érhet véget egy élet így, Valentin napon. Azokra gondoltam, akik szerették ezt az embert, akik hazavárták, akik soha többé nem látják.
És mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki se vár?
Kocsiba ültem és visszatértem a tóparti házhoz, hogy választ keressek ezekre a kérdésekre.
Téged találtalak. Boldogan vesztem el benned. Boldogan vesztem el ebben a gyönyörű álomban. Ahol nem mozdul az idő.
De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet..
Kérlek, ne írj többet! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek

Hajszálpontos

Gyógyítható szeretethiány. De hogyan lehetne gyógyítani? Tudom, aki ezt olvassa, mert tudom hogy valaki olvassa, egyből magára gondol, hogy "jajj velem!" Hát nem!!!!
Nem rá gondolok. Arra nem gondol senki, amire én. Mindenre gondolnak, csak arra nem. A legegyszerűbbre. Pedig egyszerű, annyira. Letisztult és sima.
Okosakat írnék, de elterelik a gondolatom. Elterelik a bárányok, a fák, a virágok, a jetik. A jeti létezik, ismerem. Gondolj hülyének és ostobának. Leszarom.
Én blogom, magamnak írom, azt amit akarok, és akkor amikor akarom. Olyanjo. És nem zavar senki. Elegem van mindenkiből. De mégis szükségem van az összes emberre. Isten nem azért teremtette az embert, hogy szeresse a magányt. Az ember alapvetően társas lény, csak képzi magát az egyedüllétre is... Kellenek emberek, de basszameg, kell hogy néha sok legyen belőlük!! Olyankor menekülni kell egy sarokba, ahol tudod, hogy úgysem találnak meg, addig üldögélhetsz ott, ameddig neked jólesik és leszarod hogy a szomszéd állampolgár kölyke bőg és nem bír nyugton maradni. Leszarhatod, hogy az emberek kába tekintetekkel járkálnak, mint az élőhalottak ebben a félhülyére civilizált rágógumihíradóval és füstös, koszos realitisókkal teli szaros társadalomban. Bármit is mond, csinál a másik az az x perc, óra csak a tiéd. Heverd ki a seggfejeket. Medititálj, gondolkodj, csapdoss, üvölts, vagy ami jólesik. De egyedül tedd. Aztán menj vissza, és folytasd a robotot, ami életed végéig eltart.
Szívhatod a körmöd, hogy miért. Sorban írhatod a télapónak a leveleket, hogy tisztább világot kérsz karácsonyra, sztrájkolhatsz agyba-főbe, döntögethetsz kordonokat, tombolhatsz, hogy mondjon le. Azthiszed érdekel valakit? Nem adnak, csak időszakos megoldást (vagy még aztse) vagy lejáratod magad egy fél világ előtt. Ha megéri, csináld. Én a szemem sarkából majd figyelem az egészet. Az istenit, hát hogy kerültünk ide? Észrevette már valaki, hogy mi megy itt? Komolyan ez a világ? Hova meneküljön hát az a sok csendben, nyugalomban élő ember? Ösztönlény létének végeszakad és űzik, mint a kutyákat. Ösztön eltűnik, tipornak át egymáson. Merre szaladjanak az életükért? Vigyenek-e bármit is oda? És a gyerekek? Ők felnőni akarnak, vezetni és adót fizetni. Anya, merre megyünk most? Visszajövünk még? Anya, hol vagy? És én hol vagyok?




Na alaposan eltértem minden tárgytól, de ez muszáj volt, hogy kijöjjön belölem. Sajnálom.

Mennyire gyönyörűek

17/11/08

Semmi filozofikus dolog nem jut most eszembe. Szimpla napom van. Gondolkodni már kigondolkodtam magam 7 óra alatt... Jaajj. Egyszerűen csak örültem, hogy sütött a nap. Mostmár nem süt, kicsit be van borulva az ég alja, de felettünk még gyönyörű kék az ég. Ennek örülök. Csak ne lenne ilyen baszott hideg. Nem írom le a vágyaimat. Kurvára nem. Most nem. Ideges vagyok. De most nem szeretném magam túráztatni, mert rámegy az idegrendszerem. Az meg még kell. Nekem még ép, nem úgy mint egyeseknek... pf. Átlagos nap - átlagos hülyékkel - átlagos problémákkal. Na jo, nem átlagos. Azthiszem egy darabig nem lesz átlagos nap. De kitudja.

Egy napon igy szólt Éva az Úrhoz:

- Uram, gondban vagyok....

- Mi a hézag, Éva?

- Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, meg azt a mocskos kígyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog.

- Miért Éva? – szól a hang fentről.

- Uram, egyedül vagyok és elegem van az almából.

- Ebben az esetben Éva, tudok egy megoldást. Megteremtem Neked a Férfit.

- Mi az a Férfi?

- E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégítse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni, mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait.

- Szuper!!! - mondta Éva és ironikusan felhúzta szemöldökét. - És hol itt gubanc, Uram?

- Egy feltétellel kapod csak meg!!

- Éspedig?

- Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy Őt teremtettem először.

Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz:

tudod, köztünk, nők között...