Patetikus hangnem vagy mi

Emberek! Igen, ti! Hozzátok szól messziröl jött vándor. Mocskos férgek vagytok! Férgek! Akik nem a ló husán élnek, hanem egymásén. Nem is létezik se ló, se varjú, de még egy ártatlan hangya sem. Mind annyira egyformák vagytok! Kineveltek titeket a képesújságok, és tévéhadjáratok vezérei! Sikeretelenségeiteket olcsó bódítószerekkel élvezitek a heves munkakerülés utáni pár szabad órában, mielőtt felőröl a szappanopera-sztárfolyam. Ti, minden bölcs elvek doktorai! Kinek tanítjátok az elveket, ha társaitok személyében süket fülekre találtok. Gyermekeiteket már ovodás korukban olyan ostobaságokra tanítják, mint a száraz tó nedves partja. Mit vártok hát ti, számítógép előtt elcsökönyösödött polgári társadalom félhalottjai? Félhülyére civilizáljátok a családaitokat, politikusaitok vérszemekkel lopják a porséra valót. Erdőket irtotok, majd sírtok a levegőtök után. Magatokat pusztítjátok, szerencsétlen férgek! Szándékosan tömitek a fejetek a nagyképűséggel, arctalankodással, hamis énképekkel, majd vágytok egy szerető ölelésre. Vajon ki érti még szavatok? Mind egyformák vagytok. Kivétel nélkül. Az eszesebb férgek álruhába bújnak, s csak akkor derül ki, hogy milyen aljasak, amikor már talán késő. Bánkódjatok tovább. Számtalan böjt követi a tetteiteket. Talán jön majd egy varjúhad és kiváj éles csőrével a földből benneteket. De azis lehet, hogy elfogy élőhelyetek, és egymást marjátok halálra. A vándor csak azért jött most, hogy elmondja: ő is közétek tartozik.