Most ülj ide mellém, csak egy kicsit... Beszélgessük úgy, ahogyan régen
tettük.De most nem hazudhatsz, ahogy akkor tetted, csak ülj ide mellém
és töröld le a könnyem.Nem kell, nem akarom hogy szeress, bár életem
vágya, hogy értem élj, de most ez nem számít. Most itt vagyunk mind ketten:
csak TE és ÉN.És én már nem várok tőled semmit.Nekem elég hogy látlak.
Hogy itt vagy velem, még ha semmit sem érzel irántam.Kinevethetsz, azt
sem bánom.A megcsalásnál megalázóbb dolgot úgysem tehetsz, azt pedig már
réges-rég megtetted.Én mindent megpróbáltam, és mindenemet neked adtam,
de neked ez is kevés volt.Nem baj.Nem haragszom.Sőt még a lélegzetem is
elakad, ahogy megszólalsz, ahogy hallom a hangodat.Köszönöm!...Fejvesztve
menekülnék eloled, de megnyugvást csak ölelésed nyújthat meggyötört
lelkemnek, úgyhogy inkább ülök egyedül, és várok.
2008. november 14., péntek
Beautiful things...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése