Annie

Felhívás...

... keringőre. Vagyis követésre.

Pár (balassagyarmati gyökerekkel bíró) lelkeskatona elindított egy weblapot, melyet érdemes figyelni, hisz nem népet butít, nem beszél sületlenségeket és nem hobbigasztrobloggerkedik. Közöl, felhív, megmutat. És ez jó. Lehet követni Facebook-on is, mert az most nagy divat.

Szóval: http://bgyarmat.com/

Szeressétek!

Az első levél - válasz

Szia kistestvér!

Én Csóri Eszter vagyok, 2 éves mindjárt. Láttam, ahogy Anya olvasta a levelet, amit írtál nekünk, gondoltam válaszolok neked. Én nagyon örülök, hogy lesz egy testvérem, sokat játszunk meg fogócskázunk együtt. Anyával sokat vagyunk ketten, mert az Apukánk dolgozik, és ezért jó, hogy már négyen leszünk egy család. Bocsánatot kérek, ha véletlenül megütöttelek a pocakban, én is sokszor még figyelmetlen vagyok, de ahogy növök, úgy tanulok meg egyre több mindent. Például , hogy vigyázni kell ha szaladok, meg már majdnem ki tudom mondani, hogy Anya. Apát néha Micunak hívom, mert sokat kiabálja neki ezt az Anyu, ezért hip-hop megtanultam. Te is megfogod. Meg azt is, hogy kell ügyesen enni villával meg kanállal, én ezeket már mind tudom! Ha valami nehezen megy majd akkor én segíteni fogok neked, hogy szépen megtanulj te is mindent. Jó testvérek leszünk! Vannak is nagyon vicces emberek, mint például Bálint, ő jó sok vicceset szokott mutatni, de Anya mindig rászól, hogy ne tanítson meg engem a rosszra, ezért sokszor, amikor bohóckodik nekem, nem figyelek oda, hogy ne tanuljam meg a rosszat. Figyelek majd rá, hogy te is jól viselkedj! Nagyon várom, hogy megmutathassam a játékaimat, meg a sok könyvemet. Nézünk majd együtt mesét, Frakkot, Micimackót és sok Pom-Pomot, ezek a kedvenceim. Várlak már, sőt, még nagyon sokan, képzeld, még Amerikában is várnak téged! Nem tudom hol van, de szerintem nagyon messze. Ott laknak Anyáék barátai. Remélem jól érzed magad köztünk, és majd rajzolunk is együtt, azt is szeretek, majd megmutatom, hogy kell.

Siess hozzánk, szeretettel várunk téged Kistestvérkém!

Nővérkéd:

Csóri Eszter

u.i.: Apa magas és jóképű, Anya pedig kicsi és jóképű. Szóval biztosan te is nagyon jóképű leszel!

Az első levél

Kedves Anyukám, Apukám és a Többiek!

Mostanra már egészen kényelmesen berendezkedtem, jó helyem van itt a pocakban, Anya, egy ideig még maradok. Kíváncsian várom már, milyen lesz veletek, ahogy hallom, vidám, kedves családba kerülök. Tényleg lesz egy tesóm? Hallottam őt, aranyos hangja van, biztosan nagyon szép is. Eszter, igaz? Mondd meg neki, hogy ne rosszalkodjon annyit, ha te ideges vagy, én is az leszek kicsit. Az jól esik, amikor simogatja a hasad. És az Apa milyen? Magas és jóképű? Nem számít végül is, csak az, hogy szeret téged. Érzem én is. Elfoglalt, igaz? Azért majd bújócskázik velem meg a testvérkémmel? Én sajnos még nem tudom, hogy fogok kinézni, a Jóisten nem mondta meg odafönt, hogy mi lesz a sorsom, csak annyit mondott, hogy ti szeretni fogtok nagyon. Hallottam, amikor Anya boldogan újságolta a barátainak, hogy jövök. Örültem, hogy vár, hogy boldog, mert jövök. Ki az a Bálint? Olyan jókat szokott nevetni Apával, hallgatom néha, ahogyan beszélgetnek, testvérek igaz? Örül nekem? Vele is jó lenne majd játszani, megtaníthat autózni? A Mamámnak is kellemes a hangja, hozzá is megyünk majd sokat? Jaj Anya, olyan jó itt, nálad. Bocsáss meg előre is, ha rosszul viselkedek, vagy rossz jegyeket kapok, ígérem, soha nem foglak bántani. Szeretném már látni a világot, a fákat, a házakat, de nem sietek még. Jó most. Igyekszem majd a segítségetekre lenni, jó gyereketek lenni és sokat nevetni. Most kicsit elszenderedek, hosszú volt a nap, látom a pocakon keresztül, hogy lassan elmegy a családom is aludni.

Ez volt az első levelem hozzátok. Írok még máskor is.

Én voltam, innen bentről, Anya ideiglenes lakótársa.

A kis Nudli

Annak, aki...

...türelmetlen, megmutatom a cikket, amit egy jó ismerősömről, Farkas-Kontra Mátéról írtam a Gyarmati Újságba. Ugyanis, írok bele. Ez az első, aztán jön szépen sorban a többi. Ha van igény, mindig premier előtt megmutatom mit komponáltam kis kezeimmel. Íme Mátéról egy kis ismertetés. (ez azért tök jó, mert mondjuk az indiai olvasóim, akik nem tudják a kezükbe venni a lapot, vagy akik már lusták olvasni a nyomtatott sajtótermékeket, ezáltal megismerhetik az érdekes magyar ifjakat:)

Farkas –Kontra Máté, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Farek, fiatal, tehetséges balassagyarmati festő-grafikus-fotós-tanár. Bárki könnyen felismeri őt hosszú évek kemény munkájáról, egyik védjegyéről: a rasta hajáról. 1988-ban született Balassagyarmaton. Tanulmányait a Szabó Lőrinc Általános Iskolában kezdte, középiskolája a Balassi Bálint Gimnázium volt, ezután egy évig a Nyíregyházi Főiskolán tanult, majd rajz-vizuális környezetkultúra mesterszakos tanári diplomát szerzett az Eszterházy Károly Főiskolán. Az absztrakt, minimal art és gesztus festészet jegyeit hordozó festményei jellegzetesek, jól tükrözik alkotójuk tehetségét, hozzáértését. A művészetek világában otthonosan mozgó fiút szülei segítették, bíztatták a kezdetektől. A legjelentősebb inspirációt azonban a nagyapjától, Farkas András festőművésztől kapta, aki bár sajnos már nincs köztünk, tisztelet övezi városunkban, s Máté méltóképpen viszi tovább a tőle kapott „örökséget”. Később neves művészek egyengették pályáját, így például Pénzes Géza, Bacsúr Sándor, Bakos Ferenc, Egerben mesterei voltak Erdős Júlia, Földi Péter és Bukta Imre, akiket nagyra becsül. Állítása szerint soha nem érezte közel magához a közösség szervezését, a fordulat a 2006-2007-es években következett be, ekkor szövődött életébe a reggae zene, az életérzés, amelyben megtalálta az igazi útját, második családját. Azóta tervez flyer-eket, plakátokat, megjelenéseket a zenekarok számára, szervez színvonalas koncerteket számos városban. Barátokra is szert tett ebben a pozitív közegben, a Ladánybene 27 együttes zenészei személyében, a Dubaku Band és a The Mighty Fishers nevű új formációkban, Lipi Brownban, a PASO dobosában is. Ha egy reggae koncerten járunk, Farekkal biztosan találkozunk, amint éppen fotóz, hiszen ahhoz is nagyon jó érzéke van. A fiatal festő rengeteg sikeres kiállítást tudhat eddig maga mögött. Az első egyéni tárlatát Szécsényben láthattuk, melyet Bakos Ferenc nyitott meg s a művész jó barátai, a Sickpicnic zenekar lépett fel teljes létszámában. Azóta sok kiállítása volt Budapesten, többek között a Telepen, Egerben, a kis zsinagógában; itt kiállítani különleges élmény számára. Alappillére az úgynevezett LÉTra csoportnak, mely egy fiatal művészekből álló formáció, kiállításaik sok városban arattak már osztatlan sikert. Jelenleg a fővárosban él, ahol felső osztályos magatartászavaros, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanít a Budapest Főváros Önkormányzatának Kossuth Lajos Gyermekotthonában és Általános Iskolájában rajzra, technikára, informatikára és médiára, valamint a február 3-án tartandó Bob Marley emlékestet szervezi városunkban, melyen a rasta ikon 67. születésnapját készülnek megünnepelni (fellép a Ladánybene 27, a Dubaku és I.Ration MC Kemonnal).

Közelgő kiállításai:

január 21. Budapest, Sirály (a LÉTra csoporttal)

február 3. Balassagyarmat, Szerb Templom

szia :)

csak azt akartam mondani, hogy büszke vagyok rád,

és hogy nagyon szeretlek. egyelőre ennyi,

aztán majd még írok, ha szeretnéd.

ha beengedsz az életedbe.

Rettentően bürokratikus napot hagyok most éppen magam mögött. Egészségbiztosítás, munkanélküli központ, NAV, hivatalok... Fáradt vagyok. Annyi reménytelen szempárt már régen láttam, mint ma, a munkaközvetítőnél. Sorszámmal a kezükben, üresen nézik, mikor hívja őket az ügyintéző, a reménysugár. Mert bizony ők annak számítanak. Csendben állok, hallgatom: "Egyelőre nem találtunk magának semmit...", "Ha áprilisban visszajön, akkor már talán...", "Sajnálom..." - egy kicsit szívszaggató. A családomban látom ezt, mintha megszoktam volna, de ennyi emberen látni, így... Letörten jönnek-mennek a lógó orrok. Hibáztathatnék, sőt, jogom lenne, "bennem van a jövő szellemi és fizikai munkaereje", állítólag. Nem teszem. Ez már nem az az idő, amikor hibáztatni kellene. Ezek a szomorú, reménytelen emberek otthon a tenyerükbe temetik a fejüket, fél tányér tészta felett. Közben az összes gond a vállukra támaszkodik, láthatatlanul pofozzák fel magukat nap mint nap. Ezek az emberek az asztalra fognak csapni, nagy erővel, mert elegük lesz. Kimennek az utcára, és nem fognak senkinek könyörögni, s sokuknak nem lesz vesztenivalója... Lidérc, de itt van a fejünk felett. Rossz ezt látni.

Az új évben megbízok mindenkiben, szebb és jobb is leszek. Persze.