Kedves Anyukám, Apukám és a Többiek!
Mostanra már egészen kényelmesen berendezkedtem, jó helyem van itt a pocakban, Anya, egy ideig még maradok. Kíváncsian várom már, milyen lesz veletek, ahogy hallom, vidám, kedves családba kerülök. Tényleg lesz egy tesóm? Hallottam őt, aranyos hangja van, biztosan nagyon szép is. Eszter, igaz? Mondd meg neki, hogy ne rosszalkodjon annyit, ha te ideges vagy, én is az leszek kicsit. Az jól esik, amikor simogatja a hasad. És az Apa milyen? Magas és jóképű? Nem számít végül is, csak az, hogy szeret téged. Érzem én is. Elfoglalt, igaz? Azért majd bújócskázik velem meg a testvérkémmel? Én sajnos még nem tudom, hogy fogok kinézni, a Jóisten nem mondta meg odafönt, hogy mi lesz a sorsom, csak annyit mondott, hogy ti szeretni fogtok nagyon. Hallottam, amikor Anya boldogan újságolta a barátainak, hogy jövök. Örültem, hogy vár, hogy boldog, mert jövök. Ki az a Bálint? Olyan jókat szokott nevetni Apával, hallgatom néha, ahogyan beszélgetnek, testvérek igaz? Örül nekem? Vele is jó lenne majd játszani, megtaníthat autózni? A Mamámnak is kellemes a hangja, hozzá is megyünk majd sokat? Jaj Anya, olyan jó itt, nálad. Bocsáss meg előre is, ha rosszul viselkedek, vagy rossz jegyeket kapok, ígérem, soha nem foglak bántani. Szeretném már látni a világot, a fákat, a házakat, de nem sietek még. Jó most. Igyekszem majd a segítségetekre lenni, jó gyereketek lenni és sokat nevetni. Most kicsit elszenderedek, hosszú volt a nap, látom a pocakon keresztül, hogy lassan elmegy a családom is aludni.
Ez volt az első levelem hozzátok. Írok még máskor is.
Én voltam, innen bentről, Anya ideiglenes lakótársa.
A kis Nudli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése