Az anyakönyvi kivonatomban ez áll még:
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG (tollal átsatírozva a 'nép'), persze a régi címerrel.
Felhasználták a megmaradt kivonatokat, 'ne vesszen má' kárba' alapon.
Én sem vagyok mai darab, no :)

Ideje lesz áttennem a blogot valami más helyre. Mondjuk vissza az agyamba.

Még sosem voltam a tengernél, mégis mindig, amikor kagylót tartok a fülemhez, hallom a morajlását. Senki nem tud átverni: ez nem a levegő.

Már megint? Hát persze...

Lóti futi gyerek. Mármint én. Már az asszisztens néni is megjegyezte: mindennapos vendég vagy már itt, az orvosi rendelőben! Persze néni, kihasználják, hogy nem vagyok sehol soha, ezért küldenek. Én meg megyek, rendes jány létére, lételemem a segítés. Szóval a helyszín újra a váró, egy napon. Új arcok, no mondom, hátha csend lesz vagy valami. Háh, naiv a kicsike. Persze ne üljünk síri csendben, de ordítani sem illik. No de, sorolom: néni, nem olyan nagyon néni, nénike, aranyosabb néni, csendes (egy darabig) néni. Témának mit válasszunk? Reumás fájdalmak? Most nem. Unokám jaj de okos? Majd később. Vizes térdek? Talált, süllyedt. Gondoltam én, mezei receptírató, majd elhallgatom ezt is. Aztán:
-Te, menjél el csontsűrűség vizsgálatra! Ott megmondják mi a bajod.
-Dehát tudom mi a bajom! Vizesek a térdeim.
-Mé lenne vizes? Az nem alakul ki olyan könnyen. (Itt a velem szemben álló fiatalember szeme a lehető legtágabbra nyílt ki, de csak szolidan.)
-Hát mert örököltem.
-Ja értem.
(valaki más) Te hülye, azt csontritkulás vizsgálatnak hívják! (???)
-Menjél el fizikoterápiára, ott csodát tesznek! Már az unokám is volt. (családi program)
-Megy a halál, a kórház a város másik felén van!
Itt már én sem tudtam kiválasztani a megfelelő reakciót.
Egy darabig szó volt még a homeopátia áttöréséről, Füves Gyuri bácsiról, s egyéb jó dolgokról. Volt némi tolakodás, pofátlan, nem köszönő betegek, eső és miegymás. Már lelkiekben készülök a következő találkozásunkra, kedves rendelő, állok eléd!