Ez a monológ tegnap délután hangzott el, a fülem hallatára. Egy édesanya a két év körüli gyermekét nevelte így (fenyegette). Kicsit kimeresztettem a szemem a faleveleket gereblyézve... Felmerült bennem a kérdés, ki a rosszabb, az anyuka, vagy a picúr? Ezen sokáig morfondíroztam, Míg nem látom a nyitott kapubejárón, hogy az édesanya dühösen ráncigálja a kisgyereket, míg az csendben tűri, hogy a felnőttek ide-oda tépik. Hm, okos enged... 1-0 a gyermek javára. Visszagondoltam a gyermekkoromra, engem nem kellett ráncigálni (nagyon). Kevés hisztivel és sok kreatív önfoglalkoztatással átvészeltem ezt az időszakot. Eközben Tolmácson... egy Édesanya naponta győzedelmeskedik a szeretetével a változó hangulatú kicsin. Szeretettel, nem idegfeszítő "gyere már te kis görcs"-csel.
Egyesek jobb anyák, mások jobb gyermekek.
Végeredmény: gyermekek-édesanyák: 1-1
Ajánlva Anyukámnak, nagyiéknak, Sziszkének, Zsuzsának, gyermekeiknek, és minden olyan szülőnek, akinek a szeretet a fegyvere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése