Az ember sokat hajtogatja, hogy majd, ráér, lehet, talán. "soha nem késő" - állítják okos emberek. De, van késő. Az ember három darab ujjperccel kapaszkodik a szakadék szélébe, alulról érzi a hűvös fuvallatot, lábai remegnek, érzi súlyát nem bírja tartani; haldoklik. Azt hiszi, akkor egy csapásra meg tud menekülni. Istent elküldte, amikor ő segíteni akart, így nyugodni tért. Abban a hűvös szélben, az eszeveszett kiabálásban Isten nem hallotta a segélykiáltást. Későn próbált segíteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése