Miért érdemes...

Sok tapasztaltabb, bölcsebb és érettebb ember szid: te sosem tanulsz semmiből, csak éldegélsz, mert könyveidben az elutasításról, a könnyű sodródásról olvasol s próbálod így élni életed, mert ezekszerint ez a helyes. Megírom, miért nincs igazuk.

Megtanultam, hogyha lépek, célom felé menetelek, szüntelen, s erőt merítek, hogy el is érjem azt. Aztán egy ponton nincs tovább, az út hátrafelé visz és ugyanott vagyok, ahol a part szakad.

Megtanultam, hogy minél több ember között vagyok, annál magányosabbnak érzem magam.

Megtanultam, hogy a mazoisták csak kifordítják magukat és tulajdonképpen csak mókuskerékben szaladgálnak.

Megtanultam, hiába írok le bármit, én csak bárki vagyok, s ha valaki lennék is, nem várhatnék megváltást.

Megtanultam, hogy hiába érzem a szerelmet, csak a távolságot szeretem, az ikont, amit festettem, tőle semmit nem kaphatok, fájdalmat okoz és eltaszít magától. Álmok és távolság kilőve.

Megtanultam, hogy minél messzebb vagyok itthonról, annál jobban felismerem, ahol élek, közel sem olyan jó, mint amilyennek látszik, hisz mindenhol jobb mint itthon, mégis visszavágyom, de ha itthon vagyok, érzem, sehol sem jó, de főleg itt nem. Ráadásul fázom is gyakran.

Megtanultam, hogy a kisbabák felnőnek és nem tehetek semmit, csak szomorkodhatom, mint anya, hogy én is erre a sorsra jutottam.

Megtanultam, hogy hiába a külcsíny, mindenki ugyanolyan ostoba, mint a majmok a fán, csak éppen valakinek több jutott a semmiből is.

Megtanultam, hogy hiába idegesítem magam, akár megtanulhatnék ernyő nélkül ejtőernyőzni, csak kitörném a nyakam, semmi nem lesz másképp, csak egy időre.

Megtanultam, hogy az emberek sosem kezelnek majd egyenértékűként, legyek akárhány éves, mert alá-fölérendeltség van, mióta kimondtuk, hogy "az enyém", s mindenki megbolondult.

Megtanultam, hogy egyedül mindig jobb, mert csak én értem meg a legjobban saját magam.

Megtanultam, hogy bárhová megyek, megnéznek, mert sajnos nem vagyok átlátszó és az emberek szeretik ha valami újat látnak. Ehhez hozzá kell nőni, meg kell róla feletkezni.

Megtanultam, hogy hiába akarsz feltétel nélkül jót, úgysem látják meg benne a jószándékot, nincsenek hozzászokva, hogy valaki csak úgy jót akar.

Megtanultam, hogy a félelmekből sem növök ki sosem, csak átalakulnak, de nem tűnnek el.

Tanultam ám jót is, hogy kell élni, szeretni, küzdeni, nevetni jókat és kezelni saját magam. Megtanultam várni, tanultam türelmet, becsületet, hazugságot. Majdnem kijártam mindent az életből, már nincs sok. Egy pár iskolát biztosan. Mégsem kaptam semmit érte, sőt még el is veszik, mert füst és köd lesz az egész ha meghalok. 21 gramm, meg annak az 1 kilonak a töredékrésze, amit az agyamból ez a sokminden kitölt. Elszáll, eltűnik, semmivé lesz.