Alighanem túl soká éltem a hegyek között, túl sokat hallgattam patakokat és fákat. Érzékeid nem értik értelmem szavát. Mások sem fogják. Magam maradtam Énemmel.

Nem kerestétek még magatokat: hát megtaláltatok engem.

Az mondom hát néktek, veszítsetek el most már engem, és találjátok meg önmagatokat; és csakis akkor térek vissza közétek, mikor már mind megtagadtatok.

Bizony mondom, testvéreim, más szemmel keresem majd akkor, akiket elveszítettem; más szeretettel foglak szeretni titeket.

Bízvást mondom, hogy barátaim lesztek még egykoron, és gyermekei lesztek egyazon reménynek: én pedig harmadízben is eljövök közétek akkor, hogy együtt üljem meg veletek a hatalmas délnek ünnepét.

/részlet Zarathustra beszédeiből/

(Talán megszeretem Nietzschét is egyszer)