Nihil

Ez ugyebár nem egy idilli állapot. Aki azt mondja, hogy könnyű beszélni az vagy hazudik, vagy nem fáj neki semmi. Én konkrétan egy rohadt szót nem bírok kiejteni. Megkapom ezt még, "mi a baj?" és "olyan szótlan vagy, csak nincs valami baj..." és társaik... Tulajdonképpen gondolatban megfogalmaztam a választ, s szívesen az arcába is ordítanám az érdeklődőnek, hogy "igen képzeld van egy kis baj", de az agyam annyira koncentrál a nemsírásra, hogy elfelejti közvetíteni a számnak, hogy ki kéne nyitni. Tudom, ez hülyeség. De csak ezzel tudom magyarázni. Vagy azzal még, hogy egyre lejjebb csúszok. Általában olyankor kezdek csendessé válni. Remélem inkább csak kihagy az agyam. Furcsa az emberi agy. Néha teljesen aláveti magát a szívnek, behódol neki, megerőszakoltatja magát vele, kacérkodik, mint egy kislány, aztán úgy megveri, hogy az maradandó károsodást szenved. Néha pedig az agy hagyja, hogy a szív gyászoljon, megértést mutat, s nem kérdezősködik, csak békén hagyja az aortapumpát, közben a markába nevet s gúnyosan köpköd. Gonosz teremtmény. Bármit is akar már a szív, az agy mindig közbe fog szólni. S ez ellen nem tehetünk semmit. Fáj.