Éjszaka

Langyos nyári éjszaka, minimális fény jut be a hűvös szobába. Oxigéndús levegő után kapkodva felébredek. Szuszogást hallok, egy puha orr ér a vállamhoz, egészen finoman átkarol egy kar és szorosan ölel. Óvatosan megfordulok, ne tegyek kárt a mögöttem lapuló kis testben. Látok már egy arcot, meleg, bágyadt arc ez, egy férfi vonásai rajzolódnak ki. Nyugodt angyalarc. Pislogok, hogy jobban lássam, meresztem a szemem a félhomályban. Aztán szép lassan letisztul minden és meglátom ki is az. Megtestesülés. A szerelem megtestesülése, hús-vér képe a megfoghatatlannak. A valódi, az érezhető, a közeli szerelem. A csendes társ, a vidámságom, a mosoly az arcomon. Ő a minden. Ott aludt mellettem mindennapjaim értelme. És ma is ott fog. Mostantól mindig ott lesz már, belémköltözik, összeforrunk. El már nem engedem, az biztos.