Lista

Hűvös árnyjáték a lávalámpa körül, közelebb a holnaphoz, mint a mához. Félelmetes érzés kerít hatalmába. Erősségem a nyáladzás. Mármint a nyafogás, hogy hiányzik valami az életemből, 5 napra, pár hétre vagy csak egy percre. Űrt hagy, mély nyomot, nyugtalan perceket. Persze, szívem mélyén tudom, szerencsés helyzetben vagyok, nem illene szóvá tennem, hogy valaki hiányzik, hiszen láthatom a szeretteimet, megadatott ez a csoda. Igen, ez bizony csoda. Fantasztikus emberek vesznek körül. A családom, az édes, gyermekkor illatú szüleim, a zsivány testvérem, akiben még mindig azt a kislányt látom, aki angyaltalpat tartott. A nagyszüleim, drága emberek, a legszebb nyaraim őrzői. A leselejtezett barátaim, akikből igazából nincs sok, és az a maradék sem igazi, de vannak és sosem hagynak szomorkodni. Aztán azok az emberek, akiket a szerelem hozott magával. Maga a habos szerelem, aki nem rózsaszín, és nem lázító, de mély és csodálatos, akit csak ölelni akarsz, és azt mondani neki 'várj, meggyűröm a füled'. Ettől Ő persze még jobban megölel. Innentől nincs megállás. A napsugárzó Édesanya, aki végtelen szeretettel néz a fiaira, repked tőlük. A Kedvese, aki fogja, nehogy messzire repüljön. Az Édesapa, a mindig mosolygó ember, első pillanatban elvarázsoló, igazi kincsesládika. A Nagyapa, ki már Dédapa, rendkívüli erővel és bájjal, irigylésre méltó családdal, élettel, kerttel. És aztán a Csupaszívék. Az Elsőszülött, aki már Édesapa is, aki ecsettel, kalapáccsal és fűrésszel szépíti az életét, a Feleség, az Édesanya, a végtelen kedvesség alakja, tökéletes mintakép nekünk, példakép gyermekének. El ne felejtsem a nagyok között a Legkisebbet, a másfél éves hölgyet, aki fenekestül felforgatja a környezete életét, és ezért csak hálásak lehetünk neki. Gyönyörű ajándéka a feljebbvalónak, igazi megtestesülés. Amikor leülök mellé, átalakítja nekem a világot, megmutatja, hogy látja ő, a Liliput, átadja nekem azt az erőt, hogy másképp lássak. Zsenge kislány, hatalmas akarat.

És ti többiek, kik velem együtt lubickoltok, vagy épp fulladoztok az életben, neveteket elhallgatom, a memoáromban újra találkozunk, addig gyűjtsük az emlékeket, amiket majd kőbe vések. Nyugodtan csukom le a szemem, mert tudom, Ti, kiket leírtam, kikre gondolok sokat, mellettem álltok, ismerhetlek benneteket, Ti, kiket életem nagyszínpadán vastapssal köszönlek meg.