Nagyjából 10-11 éves voltam, amikor először láttam a Hair-t. Lényegében annyira fiatal voltam, hogy nem sokat érthettem a vietnami háborúról, a virággyerekekről és a hippimozgalomról, de anyáék hagyták, hogy megnézzem velük. Annyira magával ragadott a film hangulata és szellemisége, hogy a mai napig őrzöm a fejemben. Annak ellenére, hogy rendkívül befolyásolható korban voltam, és láttam, milyen "jó" érzést kelt a fiatalokban egy-egy LSD trip, máig ellene vagyok mindenféle tudatmódosítónak és sosem élnék velük. Neveltetés, vagy csak józan ész, nem tudom. Egy szó, mint száz, a kedvenceim közé tartozik máig a film és nagy hatással van rám. Ezt azért írtam le, mert épp ebben a témában olvasok cikkeket, és gondoltam, nem árt, ha feljegyzem. Magamnak.