Annyit azért megjegyzek, hogy: már több mint egy éve élem a hétköznapokat szerelmes várakozással, hogy aztán minden hétvégén újra és újra átéljem az édes viszontlátás örömét. Jó, hogy hazajön. Jó, hogy szeret és hálám jeléül viszontszeretem. Szóval, rettenetesen szerelmes vagyok. Hogy miért, azt magamnak sem könnyű megmagyarázni, meglepő ez, néha nevetek is magamon, de ennek talán így kell lennie. S csak pislogok, hogy mennyire fontos számomra a buksi feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése