Még ez

Vannak emberek akik valószínűleg lelkükben összefonódva születtek, aztán szétváltak, hogy megtalálhassák egymást. Mama és Papa, Anya és Apa, Szilvi és Miki példája bizony erősen példaértékű. Nem vicc a "jóban-rosszban együtt" szöveg. (most például...) Olyan ez, mint a tánclépések. Nézed a profikat, próbálod sután utánozni őket, de valamiért mindig elbénázod. Mert nem mehet ugyanúgy. Így alakult ki az a sok-sokféle tánc. Hogy próbálgatták egymást az emberek. A lábaikat ide-oda tették, próbálták érezni a rezgést. Aztán hopp, összerezzent a két test, bebizonyosodott az összetartozás. Onnantól nincs visszaút. Nincs az, hogy "mással is boldog leszek". Ne erőltessük... Bálint, édes, amikor azt mondom, hogy nekem ő a legtökéletesebb ember a világon, ő az a bizonyos, akkor csak legyint, rázza a fejét. Pedig ezt érzem én, remélem ő is. Hogy nem jó más, csak ő, mert benne van a világ. El kell hinni, magadba kell szugerálnod, hogy valakinek te vagy a legértékesebb kincse. Hidd csak el, bizony ez így van. A fél, a kifogástalan egészhez. Sokan kutatják mi is a titok, hát ez. Az elfogadás, hogy valaki önzetlenül szeret. A szív, fogadd csak el, a tiéddel együtt dobban, az veled együtt vész el. Nincs mese, valamiért így kell lennie.