Kezdetek (folyjon hát az a bizonyos)

Mielőtt belekezdenék bármibe is, természetesen szögezzük le, hogy kivel is van dolga a kedves olvasónak. Martinnal még nem volt alkalmam találkozni, de Havazooval együtt jártunk földrajz fakultációra, tőle kaptam a lehetőséget, hogy írhassak ide. Máté Szabina Zsófia az anyakönyvezett nevem, ebből csak annyit használok, hogy Szu. A kedves kis emberek körülöttem általában így szólítanak. Elvileg 17 éves vagyok. Igen. Egy icipici Nógrád megyei városban, Balassagyarmaton élek, kb. 120 kilométerre Monorierdőtől, és 80-ra Budapesttől. A gimnáziumban magyar-történelem komplex képességfejlesztő tagozatán tanulok jelenleg még, amit igencsak kedvelek mimózalelkemből adódóan. Meg amúgyis. Szerencsére én is rendelkezem egy kis írói vénával, ezért előfordul majd, hogy irodalomról folytatok eszmecserét. Emellett tudniillik még rólam, hogy erősen kötődöm a barátaimhoz, az állatokhoz, a reggae zenéhez és a sósmogyoróhoz. Rengeteg dolog érdekel, többet közt a festészet és a színház, kellemes és kevésbé kellemes témákban is szeretem kifejteni a véleményem. Alapvetően hihetetlen békés természetem van, toleráns vagyok és diszkrét, ám türelmetlenségem és folyton járó szám elég kiborító tud lenni. Az ironikus értekezéseimnek se vége, se hossza, élcelődő vicceim felérnek egy arculcsapással s elérem hogy még magamnak is elmenjen tőlük az életkedvem. Nem szeretek verekedni, ám engem annál inkább szeretnek verni, főleg ha ehhez rendelkezésükre áll egy eszköz: a labda. Örök ellenségem s ezt maximálisan kihasználja. Értelmesen beszélek az értelmetlen dolgokról is. Tudok szeretni, használok szappant és vizet, tökéletesen szobatiszta és társaságkedvelő vagyok. Jó tulajdonságaim még: sánta vagyok, csámpás, szórakoztató, kulturált, igencsak sokat tudok úgy gyalogolni, hogy közben folyton hajtogatom, nekem mennyire fáj mindenem, általában mindent megmagyarázok, nem vagyok tökéletes, könnyen legyőznek, de kitartásomon előtte még meglepődnek kétszer is, lyukat beszélek bármibe, ha olyanom van, igen, nem. Ezt a szöveget egy óraközi szünetben írtam meg. Törekedni fogok érdekesebbé varázsolni az oldalt, és annyit írni, amennyi csöpp erőmből kitelik. Egyelőre ennyi, később aztán majd szép sorban robbannak a betűhalmaz-bombák.