Rövid eszmefuttatás a dolgok véletlenszerűségének fontosságáról

Törd a fejed egy kicsit. Te tudtad mire vállalkoztál amikor a Földre jöttél? Dehát mit sem sejthetted. Tudtad mi vár rád idelent? Milyen lenne az életed ha felkészültél volna az ittlétre? Tudnál minden csalódásodról, ismernéd a többiek minden titkát, előre látnád hogy mikor fogsz megházasodni,és milyen gyerekeid lesznek. A pletykák és történetek elvesztenék varázsukat. A halálodra is felkészülhetsz. De akkor hol lenne a meglepetés? Az eufória, amiről mindenki beszél odafönt? Az első könnyek egy csalódás miatt, a meglátni-megszeretni varázs? Az édes illatok mámorító szele a nagyvárosi rohanásban? Minek tudnál örülni? A szerelem csak rutin lenne… a csókok napirendszerű kényszercselekvések, a mosolyok pedig megszokott, unalmas időtöltések. Minden gyönyörű kiveszne a térből. Felszínes, kopár léted homokszemként morzsolódna szét tenyeredben. Teszem fel a kérdést: élveznéd ahogy így elmúlna az életed? Gondolkozz… Ki élvezné? Azt hiszem senki. Akármennyire is fájó, vagy éppen szépséges, a tiéd, színes és meglepő, ahogy lennie kell. Okoz fájdalmat, sikert, néha boldogságot és angyali szépséget. Ennek így kellett lennie. Valaki ott fönt gondolt erre is. Elég! Elég! Ne is agyalj tovább.