Sehogy sem jó...

...éppen. Tudom, egyszer rendbe jön az összes probléma, és akkor már csak jelentéktelen semmiségnek fog tűnni az összes. Majd biztosan belegondolok, hogy "úristen, hát ezzel nyűglődtem én annyit"... De ez a pillanat még várat magára. Messze a vége. Egyszer mindent rendbe tesznek az évek, (akár) nem hiába mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Hiszek benne. Kívánom magamnak, és az összes most bajban, akármilyen bajban levő társamnak, hogy fel a fejjel. Ezt én mondom, aki egy szinten vagy a padlóval. Beleolvad.... Már-már el is nyeli. Minden rendben lesz. Nehéz. Bevallom alázatosan, nagyon nehéz. Okkal nevetnek egyesek: ennyi idősen mi problémája lehet egy lánynak? Nos, ezt most nem ecsetelném. Legyen elég az, hogy saját magam ásta verembe zuhantam bele, és kétségbeesetten kaparom magamra a földet, pedig csak ki szeretnék jutni. Ugye hogy nem is olyan egyszerű? De tulajdonképpen most nincs több türelmem a regényíráshoz. Ez az egész nem is a körmölésről szól igazán. Majd megejtem a közeljövőben azt is :) Lényeg, hogy POZI+IV! És ezt én mondom, aki ugyanúgy nem jutok ki a bajból.... Szóval érdemes.