Pár perccel ezelőtt Szilvi (továbbiakban Édesanya) küldött pár linket, nézzem meg a családi képeket. Örömmel vágtam bele a feladatba, imádom nézegetni a képeiket. Aztán még kutyafuttában, mielőtt nyugovóra tért volna szeretett férje és gyermeke mellé, még mutatott egy olyan videót, amin a most másfél éves gyönyörűség, Eszter, még éppen csak felfedezi a mászás örömeit. Amint megláttam, tudatomon kívül könnybe lábadt a két szemem. Nem ismertem még őket a videó készítésekor, ám mégis olyan büszkeség fogott el, amit el nem mondhatok. Ott volt két videó (egy most készült és ez a régi) egymás mellett megnyitva, és én csak ámultam. Lehajtott fejjel meredtem magam elé. Egyszer rajtam is végbe ment ez a folyamat, és már mekkora vagyok. Ez a csöpp lány is mennyit nőtt. Fantasztikus a változás! Bocsánat az esendőségemért, nem találkoztam még efféle fejlődési folyamattal, és most csodálattal tölt el minden pillanata. Az aktuális, rajzolós, "popo"-s videóban Édesanya rászól a kisgyermekre: Hahó, csak a papíron szabad rajzolni! Eszter leül a hatalmas rajzlapra, művészi tehetséggel fogja meg a zsírkrétát, hallgatva édesanyja szavára.
Drága gyermek, eszembe jutott a születésnapi ajándékod :)
u.i.: még most is csak lesem a monitort.
Köszönöm, Te Felsőbbrendű, hogy ismerhetem őket!
lábjegyzet: nézegetem az albumokat, eljutottam a májusi pitypangoshoz (a legeslegkedvencemhez), és
itt megint elsírtam magam, mert Bálint is ott van, Édesanya is meg Édesapa a gép mögött...
Gyönyörűségeim, szerelmeim. :) (nem sírok már, ígérem, elég belőlem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése