Pont most

Álmossá, lagymataggá tesz ez a betegség. Kicsit jó lenne nem érezni, mennyire fáj, mennyire nem jó most nekem ebben a testben. Szárnyra kapnék, elröpülnék. A laktanyába a munkásszálló helyett. Az első Cseh Tamás dal, amit hallottam, 2006 tájékán volt, Az ócska cipő. Amikor 2009 nyarán meghalt Füst a szemében, betettem a fülembe a fülesemet, aztán ezt hallgattam egész nap. Nem tudtam mit lehetne olyankor mondani, ha valaki végleg elmegy. Rettenetes dolog, ha valaki fontos kiesik mellőlem. És már senki sem fiatalodik, senki sem lesz gyermekibb. Mind elmennek. Aztán páran itt maradunk, bennünket felemészt a hiány, az érzés, hogy "ha csak még valamit mondhattam volna neki..." Mit mondtál volna? Ugye hogy te sem tudod. Egyszerűen csak ülsz egy széken, és fáj.