írni, csak írni...

Ha már itt tartunk. Sok kevésbé korosabb embertől hallom, hogy szemtelenül fiatal vagyok. Közelebb vagyok már a tizenkilenchez, mint a tizennyolchoz. Szégyenlősség nélkül bevallom, öregebbnek és lepukkantabbnak érzem magam. Valószínűleg már a harmincas ceruzarágós, cigifüstszagú, mellényes írók életét élem. Ám bevallom, jó ez így. Nem értem meg a korombeli tinédzsereket. Most jó írni. Utálom az ilyet, amikor nagyon írnék, de nem jön az ihlet. Festeni, fényképezni könnyebb. Ott van minden előtted, csak válogatni kell. Nekem le kell ülnöm a fejemmel és kotorászni benne. Végigtúrni a tapasztalataim, emlékeim, élményeim dobozait, és megformálni belőle a vonalakat. Összeszedni 500 szót, hogy ne legyen kurta a mondanivalóm. De ezt akarom csinálni.