Egy értékes(nek gondolt) házi dolgozatom

Tavaly (vagyis idén) én végzős deák voltam a gimnáziumban, ami rengeteg feszkóval, készülődéssel, reménnyel járt együtt. És persze médiaórákkal. Egyszer azt a feladatot kaptuk, hogy egy sztárportrét alkossunk, egy általunk érdekesnek tartott vagy tisztelt híres embert mutassunk be. Akkoriban bontakozott ki a Woody Allen imádatom, ezért akkoriban egyértelműnek tűnt, hogy őt választom. Így róla írtam. Rettentő büszke vagyok erre a munkámra, szívem telje benne van, mai napig őrizgetem, hisz kézzel írtam meg, alig felhasználva külső segítséget. Még ha nem is ez lesz életem fő műve, de szimbolizálja az akkori hangulatom, amit szerettem, és hát, az én "gyermekem". A végén egy hatalmas csillagos ötös (pedig ez gimiben már nem divat!) jelzi, valamit jól csináltam. Sok mindent mondanék még, pl. hogy nincs rendes vége, mert az már saját vélemény volt, és nem gépeltem be, meg hogy ez csak egy házi dolgozat, stb., de, na... Szóval most ezt osztanám meg a kedves Olvasómmal. Íme.

Allen Stewart Konigsberg, vagy ahogyan mindannyian jól ismerjük, Woody Allen 1935. december 1-jén született, máig aktív filmrendező, humorista, színész-producer. 16 évesen kezdett el szövegeket írni különböző előadóművészeknek, ekkor vette fel a Woody Allen nevet. A New York-i egyetemen kommunikációt és filmművészetet hallgatott, ám sikertelen vizsgái miatt máshol fejezte be tanulmányait. 1960-ban a stand-up comedy spontán és humoros műfajával kezdett foglalkozni, szövegeket írt a humoristáknak, majd később ő maga adta elő szerzeményeit klubokban és egyetemi campusokon. 1965-ben megírta az első forgatókönyvét, mely a Mi újság, cicababa? című filmhez készült. Váratlan sikert hozott ez a fiatal művész életében. Elkezdte megrendezni a megírt történeteit, s sorra következtek a korszakalkotó művek, mint például a Casino Royal, az Allen-féle James Bond paródia, valamint a Fogd a pénzt és fuss, melynek már a főszerepét is ő alakította. Innentől nem volt megállás, egymás után gyártotta a sikerfilmeket: a kissé politikai témájú Banánköztársaság, a sci.fi világot ábrázoló Hétalvó. Ez utóbbinak már ő volt a rendezője, a zeneszerzője, a forgatókönyvírója és a főszereplője is egyaránt. Az igazi, nagy áttörést az 1977-es Annie Hall hozta meg, amiért két Oscar-díjjal jutalmazták. Allen lett a legjobb rendező, megírta a legjobb forgatókönyvet, valamint Annie, azaz Diane Keaton kapta meg a legjobb színésznő kitüntetést is. A nőhöz mindig is különleges kapcsolat fűzte a rendezőt. Nemcsak múzsának tartotta őt, hanem jó barátnak, és 8 évig élete szerelmének is. Miután szerelmük kihűlt, megőrizték jó kapcsolatukat s későbbiekben is dolgoztak még együtt néhány filmben. Woody Allen rendkívül széles palettán mozog a témái terén, szereti kombinálni az aktuális tapasztalatait a képzeletének világával. Filmjeiben visszatérő motívum a szerelem, az emberi kapcsolatrendszer, az élet értelme, a halál, a depresszió, kiemeli az amerikai értelmiségi réteget, a művészek világát. Életrajzi ihletésű alakokat is felfedezhetünk figurái között, ilyenek például a depresszív hajlamú, szeleburdi, ám annál inkább szerethető Alvy Singer, vagy az igazi New York-i értelmiségi férfi, Isaac Davis, a Manhattanből. Változatos szerelmi életét évtizedeken át végigkövette a média. Keaton-t, bár hosszú éveken keresztül éltek együtt, nem vette feleségül. Igazi szerelem volt az övék, a rendező egyszer „megindító idegösszeomlás”-ként emlékezett volt kedveséről. Házasságai sorra válással végződtek, első felesége Harlene Rosen volt, őt követte Louise Lasser. Később egy másik múzsájával, Mia Farrow-val kötött házasságot, akivel gyermekeket is neveltek. 1997-től nevelt lányával Soon-Yi-vel él boldog házasságban. Ez a kapcsolat hatalmas port kavart a nemzetközi közvéleményben, bírósági tárgyalások sora, botrányos újságcikkek láttak napvilágot.

Woody Allent a közönség a filmjei alapján hol egy csetlő-botló komikusként látja, hol egy filozofikus gondolatokat kergető, az élet értelmét és a szerelem kérdéseit feszegető örök álmodozóként. Tény és való, megnyerő humorával, ironikus stílusával, cinikus világszemléletével és laza modorával rengeteg rajongóra tett szert. S bár külsejét ő maga is számtalanszor keményen kritizálta, számtalan nő zárta szívébe, egy-egy romantikus jelenete után. Sztárallűröktől mentes, rendkívüli ember, aki beírta magát a szinonima szótárakba a vastag, fekete keretes szemüveg és a New York szavak mellé. Neve kétségtelenül összefügg most már a XX. század második felének filmművészetével. Kiemelkedő alkotó volt, különös tehetséggel megáldva, egyedit teremtett, s mindig képes volt újat mutatni az embereknek. Előadói estjein a hallgatóság hosszú percekig állva tapsol, tömegek kíváncsiak a jazzkoncertjeire. Lényében van valami igazán szerethető, alakjaival könnyű azonosulni, nem bonyolítja végeláthatatlanságig az egyszerű dolgokat, hozzánk, mindennapi emberekhez szólnak a monológjai. Kissé különc, elvont lelki világa közel kerül hozzánk a filmjei által, sok szállóigévé vált mondása lett közbeszéd tárgya: Érdekes arca van. Érdekes, hogy ez egy arc.