Kezd elszomorítani, hogy nem kapok semmi bíztatót a szívemmel-véremmel kapcsolatban, csak hogy "ússzak, fussak, ássak" meg hogy "jaj, ez teljesen normális". Nem tudom, veled kedves olvasóm milyen gyakran fordul elő, hogy éjszakánként felkelsz, hogy nem bírod felemelni a karod, úgy fáj a mellkasod... Mert ha sokszor megtörténik ez, akkor tényleg teljesen normális. De persze, bírni kell hisz fiatal vagyok, nem baj az, ha néha kicsit fáj a szív. Ígérem, nem panaszkodok többet, be is veszem a szokásos gyógyszereket. Többes szám, a hab a tortán. Nem baj, zakatolunk tovább, tovább... Majd elmúlik.