B

Az ember, aki kivárta(?), hogy szívem mélyén nyugalomra leljenek a dühöngő hullámok, aki vágyakozva(?) figyelte életem napjait, s mint kisgyermek, szívében strigulázta az eltelt időt, mikor jön el a pillanat. Világtalan voltam, elrejtettem az érzéseket, félve, bizonytalanul. Aztán... Egy nap, mintha egy jövendölés vált volna valóra, megfogta a kezem, és körbetáncoltuk a világot. Onnantól kezdve már papírforma, boldogan élnek... Így érzem, így szeretném!

ez a (az egyik) kedvenc képem róla